A KÖLTŐ VISSZATÉR…

1848. március 15-én a magyar emberek kokárdát tűztek a ruhájukra, és az épületeken is magyar zászlót lengetett a szél. Ma minden településen megemlékeznek az 1848-as forradalom és szabadságharc kiemelkedő hőseiről, megkoszorúzzák a 48-as emlékműveket, szobrokat.
Ilyen megemlékező ünnepi műsort szerveztünk a Benedek Elek Általános Iskolában és Szakiskolában is. Tanulóink verssel, prózával, énekkel, zenével elevenítették fel az 1848-as eseményeket, emlékeztek a hősökre, a hétköznapi emberekre, akik mind egyet akartak. Megjelent előttünk Petőfi, aki talpra szólította a magyart, a márciusi ifjak és a honvédek, akiknek életüknél fontosabb volt a haza szabadsága. Dicső ünnepe volt ez a nap az ifjú szabadságnak. Sokan éreztük ezt most is, hiszen előadásunk fő gondolata, hogy őrizzük és tiszteljük emléküket.

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan,
S fényt szórnak minden születő tavasznak.

(Juhász Gyula)