A bábjáték gyökerei régre vezetnek vissza, de még mindig nem vált idejétmúlttá. Bár a gyerekek változnak, elég, ha a mese tartalma fejlődik velük együtt, a forma kiváló felületet biztosít a fantázia kiélésére. Mivel a bábokat emberek mozgatják, a játék kicsit valóságos, kicsit mese, így kitágítja a teret, amelyben a történet alakot ölt. Itt a gyermek találkozhat jó és rossz érzéseivel és gondolataival egyaránt. A szerepjáték feszültségoldó hatását a pszichológia is ismeri, használja. A játék- vagy bábterápia során sok minden kiderül arról, mi történik az életében. Mivel a bábuval a gyermek önfeledten játszik, ez a körülmény kiválóan alkalmas arra, hogy rövid idő alatt természetes aktivitása közben figyeljük meg arcjátékát, mozgását, kézügyességét, beszédének formai és tartalmi részét, fantáziáját, intelligenciáját. Ha mi is bekapcsolódunk a játékba, vagy társakkal játszik együtt, megfigyelhetjük általános közösségi magatartását, együttműködési készségét, szociális magatartását. A bábterápia hasznos módszer az agresszió mértékének megállapításában és annak oldásában.
Az első bemutatkozó foglalkozáson diákjaink a mi játékunkat, a Piroska és a farkas c. mese modernizált változatát láthatták, hallhatták, az arcuk sok mindent elárult. Először nehezen oldódtak, nem tudták, hogyan kell viselkedni, reagálni a történésekre. Aztán egyre bátrabbak lettek, a végén ők maguk készítettek bábukat a lehetőségek kínálta alapanyagokból.

Molnár Kálmánné és Kocsis Erika, foglalkozásvezetők
Fotó: Kocsis Erika és Kolompár Dávid